Az északi: Nem a szokványos viking



Robert Eggers új vikinges filmje az előzetese alapján könnyen gondolhatnánk, hogy egy viking háborús filmet fogunk látni, de ki kell ábrándítsam azokat akik ezt gondolták mert ez egy egyszemélyes vendetta a rendező művészien csavart elképzelésében.

A képi világ ami elénk tárul és a helyszínek is megfelelőek a film számára, de valahogy a viking stílust valahol elveszíti. A holdfényben játszódó részek színvilága egyszerre zavaró és megnyerő ez a kettőség jellemzi talán a filmet leginkább. Az öltözetek és a karakterek kinézete hamarabb hasonlít egy letisztult barbárra, mint egy vikingre. Harci modor és koreográfia teljesen új, hasonlót nem nagyon láthattunk, de nem tökéletes. Horrorisztikus, félelmet keltő jelenetek megelevenednek a vásznon, de gyorsan abba is marad több helyen is, ami teljes mértékben kiábrándító.

A történet nem árul zsákbamacskát hamar elénk tárul a cselekmény oszlopa, amelyet régi hagyományokkal vegyítve és misztikumokkal kevernek. Néhol nehéz is eldönteni, hogy a főszereplőnk fejében járunk vagy valóban megtörténnek a látomások, de a fogszabályzós valkűr gyorsan elrontotta.

Korhű, földhözragadt alkotás (történet szempontjából), némi drámai családi csavarral, bár számomra a film felénél egyértelművé teszi az okozatokat és titkait, de mégis fent tudta tartani az érdeklődést e sötét gondolatok tárháza. Mégis a végén egy igaz eposzba illő lezárást kapunk.

Érdekes viking dráma, de vontatott is és meghurcol minket a film és a végére nem tudjuk eldönteni melyik a helyes út és vérvonal. Hisz mindenki elátkozott a másik szemében. Érdemes e megnézni vagy sem? Hamarosan érkező podcastunkban megvitatjuk!




Kapcsolódó bejegyzések

Az összes megtekintése