Robert Eggers új vikinges filmje az előzetese alapján könnyen gondolhatnánk, hogy egy viking háborús filmet fogunk látni, de ki kell ábrándítsam azokat akik ezt gondolták mert ez egy egyszemélyes vendetta a rendező művészien csavart elképzelésében.
A képi világ ami elénk tárul és a helyszínek is megfelelőek a film számára, de valahogy a viking stílust valahol elveszíti. A holdfényben játszódó részek színvilága egyszerre zavaró és megnyerő ez a kettőség jellemzi talán a filmet leginkább. Az öltözetek és a karakterek kinézete hamarabb hasonlít egy letisztult barbárra, mint egy vikingre. Harci modor és koreográfia teljesen új, hasonlót nem nagyon láthattunk, de nem tökéletes. Horrorisztikus, félelmet keltő jelenetek megelevenednek a vásznon, de gyorsan abba is marad több helyen is, ami teljes mértékben kiábrándító.
A történet nem árul zsákbamacskát hamar elénk tárul a cselekmény oszlopa, amelyet régi hagyományokkal vegyítve és misztikumokkal kevernek. Néhol nehéz is eldönteni, hogy a főszereplőnk fejében járunk vagy valóban megtörténnek a látomások, de a fogszabályzós valkűr gyorsan elrontotta.
Korhű, földhözragadt alkotás (történet szempontjából), némi drámai családi csavarral, bár számomra a film felénél egyértelművé teszi az okozatokat és titkait, de mégis fent tudta tartani az érdeklődést e sötét gondolatok tárháza. Mégis a végén egy igaz eposzba illő lezárást kapunk.
Érdekes viking dráma, de vontatott is és meghurcol minket a film és a végére nem tudjuk eldönteni melyik a helyes út és vérvonal. Hisz mindenki elátkozott a másik szemében. Érdemes e megnézni vagy sem? Hamarosan érkező podcastunkban megvitatjuk!