Az angol közmédia által készített sikeres gengsztersorozat befejező évadjára (annak szánták, de végül egy film is lesz) sokat kellett várni, hiszen adódott pár probléma, de talán köztük Helen Elizabeth McCrory halála azaz Polly volt a legnagyobb veszteség. Az írók kénytelenek voltak újra írni a forgatókönyvet és talán ez a dolog kicsit meg is bélyegezte az évad hangulatát. Komorabb, lassabb, drámai elemekkel körbefont jelenetekre gondolok, amelyek nem a megszokottak ennél a sorozatnál.
Persze megmaradt a menő öltözködés a stílus az első világháború utáni angol arisztokrácia luxusa és még lehengerlőbb zenék felcsendülése mint például az intro: Nick Cave Red Right Hand vagy David Bowie, Black Sabbath, de felbukkan a mostaniak közül is az Artic Monkeys vagy White Stripes és még sokan mások. Mert hát a munkásosztályból és az utcai bűnbandákból álló “sereg” lassított felvétele a mocskos utcán, ahogyan sétálnak a kamera felé a pengével ellátott sapkában az még a hatodik évadra sem lett unalmas.
Változott a sorozat struktúrája? Kétségtelen, nem piti tolvajlások és családi üzelmekről van szó, hanem már kőkemény politika és komoly drog hálózatok keveréke, ahogyan kedvenc főhősünk próbál közte lavírozni miközben a világ hajlik a kommunizmus és a fasizmus irányába. A stílust és a csavarokat megtartva még mindig jól működik a kémia és bár hat részes sorozat ígyis tud olyan érzetet nyújtani, hogy hosszabb a keleténél, ami nem feltétlenül rossz. Ebben az évadban kicsit több a spirituális és drámai elem, el is vesz máshonnan játékidőt, majdnem hogy ugyanazokat a dolgokat látjuk mint anno csak más körítésben, de végeredményben még tud újat adni és szerintem csak ez számít.
Kijelenthetem, hogy Cillian Murphy a legjobb Thomas Shelby és remek, hogy rengeteg jó színész egészíti ki a munkáját, mint például a legjobb zsidó szerep amit láttam valaha és az nem más mint Tom Hardy. Kettejük kombója még mindig eszméletlen a remek akcentussal együtt, úgy hogy ne habozz! Az új évadot is látni kell! Mert ez a Peaky fucking Blinders!